Ez egy 2004-es írás, amely most újra előkerült, szemezgessetek!

Terep íjász verseny Foktőn
Avagy, hogyan élték meg az Aliscások a ?Fidelitás? versenyt

Bevallom őszintém, hogy nehezen szántam rá magam, hogy elmenjek a Bátyai Íjász Baráti Kör által rendezett terepversenyre. Na nem mintha nem szeretnék a holt Duna árterében sétálgatni, de mint ti is tudjátok, rossz volt a felvezetés, mindenki, így mi is másra gondoltunk, mint íjászkodásra.

Győzött a barátság, hiszen rövid íjászpályájuk alatt számtalan versenyén részt vettek már az Aliscának, és tényleg jópofa társaságnak bizonyult a bátyai, nem szívesen vertem volna át Pityu barátomat, na meg hát itt volt az íjászat szeretete is. Életünk egyik legjobb, legcsaládiasabb versenyére csöppentünk a Motoros Találkozóknak helyet adó Fekete Horgony csárda, és idilli környezete volt a bázis. Bár előző éjszakán még beton villanyoszlopokat csavart ki a vihar, minket már napfényes jó idő és egy ?isten hozott? kupica fogadott, ez utóbbi a társrendező Franky édesanyja jóvoltából, aki a kármentőből mosolygott ránk barátságosan. Kitűnő terepen, Franky által saját kezűleg festett ötletes egyedi (szívatós) célok, és Hollandiából importált ritkán látott állatképek váltakoztak, ehhez társult a 30 fokos meleg, séta pálya, rengeteg jó kedv, vidámság, jól meglőhető célok. Utunkat lepkék, pillangók kisérték végig, itt láttunk először ?lepkés íjat?, a csigás legújabb, legbékésebb változatát. Már rég csináltam olyan ostobaságot, hogy egyszerre két kategóriában indultam el, mint Csigás irányzék nélküli, és Tradicionális íjász. Nem ajánlom, nem jött be a várt eredmény. Az eredmény hirdetésre várakozva már feszültség nélkül csaptak le a gyerekek és a felnőttek egyaránt a játszótérre. Előkerült a Fa motor, néhány perc alatt kifejlődött a Fa motoros íjász, a Libikókás íjász, Jocónak, mint csapatszállító lovas íjász vették hasznát a gyerekek, persze lóként. Kicsit odébb a gyerekcsúszdán is elszabadultak az indulatok, az ötéves Kira maga alá csavarta pajtásait, gyengébb érzületű íjászok el is fordították fejüket a látottak erotikájától. Ekkor ébredtek rá az Aliscás kemény mag veteránjai, hogy gyermekkorukban alig-alig csúszdáztak, gyorsan letolták a kicsiket a pályáról, bepréselték és kitombolták magukat, lemozogták az ebédet. Volt rajta mit mozogni, mert a szakácsok nem beszéltek össze, kinek is a feladata a pörkölt keverése, hagyták a csudába.. Mivel ők nem ettek belőle, nem igazából értették, miért is nem fogy. Peti, a saját szakácsunk, távollétében kapott elismerésként több piros pontot is, és nosztalgiáztunk a Bab a la? Peti című Aliscás egytálételen, mikor még egyszerre készült el a kaja és a Séf. Megjelent ebédkor a Közeg úr is, jóízűen beebédelt (lehet a másik bográcsból kapott, amit abszolút nem kevertek?). A figyelmetlenséget kihasználva közben beszerelt egy Rock zenekar, és általános elképedésre óriási hangulatot csinált néhány perc alatt. Alig lehetett kicsavarni kezünkből a mikrofont, hogy átadhassák az íjászoknak az érmeket, nekünk szám szerint 16 darabot, mind össze ketten nem nyertek. Óriási! Magasan az Alisca volt a legjobb! A zenekar visszaszerezte mikrofonját, elszabadultak az indulatok, indult a Buli! Nyilván a gyerek csúszdás keménymag járt az élen a hangulatkeltésben. A Motoros Találkozókhoz szokott Közeg vibráló szemöldökkel méregette a féktelen jó hangulatot, majd megkönnyebbülve vette tudomásul, hogy Főnökünk buszba parancsolja a népeket. Ugyanis az egy mindenkiért elv alapján mindenki szívott, mert egyik társunkra vártak a munkahelyén, és hagyta magát ottfelejteni, – gyakorlatlan -, alkalmi Stopposként; hadd ne mondjam, a kemény mag cselt alkalmazott, telefonos segítséget vett igénybe, mozgósítva az otthoniakat a haza szállításunkra, sikerült lemaradnunk a csapatszállítóról. Jocót, a fő tombolót, akinek ez a gyerekkori élmény maradt ki, viszont sikerült kiiktatni, hazaszállítani, igaz nem ment egyszerűen, több esetben kihasználva a hátsó ajtó előnyeit. Szóval mindenki (MINDENKI) eufórikus hangulatban élte meg az első Foktői Terepversenyt. A későbbiekről talán a helység zord közege tudna beszámolni, bár a Tábor tűz mellett békésen beszélgető íjászok láttán belőle is kiengedett a görcs, ellazíthatott és visszatérhetett vacsorája mellé. Ha majd megrendezzük az I. SZIP Haramia Vándor Kupa. ?Örömíjász versenyünket? feltétlenül ez a verseny lesz a minta, amit jó volna, ha mindenki úgy érezné, hogy csak pofoncsattogás beígérésével hajlandó hagyni haza toloncolni magát. Röviden ennyit a Foktői versenyről.
Alisca Nyilai eredményei:

Arany: Horváth Györgyi, Heberling Henrik, Varga Máté, Szalai Dániel, Dudás József, Stier József, Stier Dominik, Stier Gergő

Ezüst: Varga Zoltánné Adrienn, Farkas István, Varga Zoltán, Havasi György, Kis János

Bronz: Balogh László, Strohmayer Ádám, Cseh András

IV. hely: Varga Dávid, Major Antal

Szerző: Ismretlen